Itt olvashatjátok azokat a verseket,amiket én költöttem,de egy kevés olyat is olvashattok,amiket írók írtak.
Szomjas Farkas
Leszáll a sötét,eljő az éjjel
Szemeiben tűz ég,vegyülve Kéjjel
Fényes a hold,most száll az égre
Szomjas a farkas,szomjas a Vérre!
Sebesen halad,hajtja az Ösztön
Kitörne,de az éhség börtön
Bárki jön,nem lökheti félre
Szomjas a farkas,szomjas a Vérre!
Fagyos a levegő,húsába mar
De nem áll meg,hisz élni akar
Fut,s nem gondol a télre
Szomjas a farkas,Szomjas a Vérre!
Lépte gyors,nem néz hátra
Előtte a préda kegyelemre várva
Kegyelem nincs,készülj a végre
Mert szomjas a farkas,szomjas a Vérre!
Fent ragyog,fénylik most a Telihold,
A vérfarkas ahogy meglátta egyből felvonyított.
Örjítő érzés támadt fel benne,
A vér szagára egyből vadászatra gerjedt.
Az áldozat ember lesz vagy Vámpír?
Őt az nem érdekelte.
Csak futott,és futott a szag után,
Míg az erdő mélyén egy sebesült angyalra talált.
Az angyalnak semmi esélye nincsen,
A farkas már támad,és az angyal vergődik e kelepcében.
Az angyal szárnya eltörött,menekülés helyett egy fegyvert ránt elő.
De a farkas nem tágít,újabb rohamra készül,
És az angyal egy iszonyú csapás után holtan elterül.
A Hold Szülöttei Mi vagyunk,
Vámpírokra Vadászunk!
Vámpírok most retegjetek,
Nálunk soha sincs kagyelem!
Ha mégis Barát akarsz lenni,
JELENTKEZZÉL A MESTERNÉL!
Vámpírokat nem kímélünk,
Reteghetsz hát amíg élünk!
Barátainkat Ne Támadd,
Különben megismered a Dárdánkat!
MNT-ét csak azok kapnak,
Akik Barátnak befogadnak!
Kéréseim teljesítik,
És Klántársaimat megvédik!
Eljött a halottak napja,
Ma te leszel a vérfarkasok rabja.
Széttépnek téged,nincs megállás,
Vége az életnek,ez lesz a végállomás.
A vérszívók vesszenek,
Az emberek reszkessenek!
Előttem nincs akadály,
Utamba soha ne állj!
A FARKASFALKA VADÁSZDALA
Szambhur bődült kora hajnalon át,
egyszer, kétszer s tovább!
Egy ünő szökellt, egy ünő szökellt,
tóparton, ahol bikája legelt,
szemem fürkészve nyomára lelt,
egyszer, kétszer s tovább!
Szambhur bődült kora hajnalon át,
egyszer, kétszer s tovább!
Egy farkas osont, egy farkas osont,
a lesbe lapult falkához osont:
Utánam! Amott fut a hús meg a csont,
egyszer, kétszer s tovább!
A falka csaholt kora hajnalon át,
egyszer, kétszer s tovább!
A vadonban a talp nem hagy nyomokat,
éles szemünk sűrű árnyba kutat,
harsanjon a torkunk, rajta, Csapat,
egyszer, kétszer s tovább!
^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^^v^
Mint indanövény, e parancs előre s hátra mutat:
mert farkas óvja a falkát, falka a farkasokat.
Naponta fürödj füledig; s igyál, de ne légy mohó;
az éj a vadászatidő s a nappal aludni való.
A sakál kullogjon a tigris után; de ha nől bajuszod:
vadászként nyerni az ételedet magad is tudod.
Ne feledd, hogy a tigris, a párduc, a medve: a Dzsungel ura.
Hagyd Hátit; és sose törj vadkanra, erősfogúra.
Ha találkozik falkával a falka, nem adva utat:
heveredj le, amíg a nagyok kitanácskozzák magukat.
Ha rokonnal vívsz: vele messze vonulj sűrű lombok alatt,
ne vegyen részt más: belső viszályba ne hulljon a had.
A farkas odúja: az ő menedéke, otthona,
se a falkavezér, se a nagygyűlés nem térhet oda.
Ház és mentsvár a farkasodú, de ha túl sekély,
a gyűlés üzen: Ily nyomorult vackot különbre cserélj!
Ha este vadásztál: csendbe maradj, ne csahold sikered:
az őz megijed, testvéreid étke messze üget.
Magad és párod s fiaid részére vadássz eleget,
de ne ölj az ölésért; és embert sose ölj, ne feledd!
Mindent be ne falj, ha a más prédáját elragadod:
a közös jog övé is, ezért hagyd néki a bőrt, cafatot.
A falka ölése közös hús: ahol leled, ott eheted,
s elvinni belőle tilos: meghalsz, ha odúdba viszed.
A farkas ölése: övé. Vele barlangjába mehet,
s ha önként adja: belőle a falka csak akkor ehet.
A kölyökjog: egyévesé. A közösből része legyen,
mihelyt a többi evett. Ne tagadja meg egyike sem.
Otthonjog: anyáé. A közösből része legyen:
comb jusson a kölykeinek. Ne tagadja meg egyike sem.
Barlangjog: apáé. Ő táplálja a kölykeit, és
nem üzenhet a falka érte, csupán a nagygyűlés.
Mert mancsa erős, esztendeje sok, s elméje ravasz:
hol a törvény néma: a falkavezér parancsa igaz.
A Dzsungel Törvénye beszél: örökös, hatalmas erő.
Kövesd: ez a szóban az ín, izom és a vér s a velő.